Döntőbe jutottunk, kijelenthetjük: forradalmasítottuk a futballt! Megmutattuk, hogyan lehet egyszerre zseniálisan és minősíthetetlenül is játszani. Kiegyenlített mérkőzésen, méltó ellenféllel találkoztunk Donyeckban, a gólnélküli kilencven percben plusz hosszabbításban, de lottóban megtettük a győztes számokat. Hajtás után megmagyarázzuk.

A spanyol csapat zseniálisan, egyszerűen hihetetlenül játsztott, abszolút megsüvegelendő, amit bemutatott. Igen, külső, elfogulatlan szemmel ezt a meccset sem lehetett élvezni, pláne drukkolni, de szerda este ez a spanyol drukkereknek nem számított - elképesztő technikai kifinomultság, taktikai tökéletesség jelent meg újra a pályán, ez döntött az Eb utolsó előtti meccsén is. Mondhatják ellenfeleink, szerencsénk volt, mert a büntető rugásokra hagytuk a végső döntést, de kritikusaink is elismerhetik, mindez nem lehet véletlen: az idei Eb-n a spanyol válogatott egyetlen egy gólt kapott összesen.

De mi ebben az újdonság?

Mint spanyoldrukkerek is elismerjük, kicsit szomorúan néztük a meccseket: minőségi játékosokat felvonultató válogatott, minősíthetetlen futballt játszik - első pillantásra. Del Bosque legénysége ugyanis olyan pragmatikus futballt mutatott be az eddigi mérkőzések során, amit riválisai - megfelelő, technikailag képzett játékosok hiányában - soha nem lesznek képesek lemásolni és főleg: néhány év múlva ez már senkit nem érdekel, csak a statisztika. A nézők többségének talán nem jött be ez a játék, olvastuk a kommentekben is, a döntő előtt sem akarunk mellébeszélni: még ha a játékot soha nem is akarjuk többet képernyőn látni, a kivitelezéshez és a csapat összeállításához toleránsan állunk - játssza csak mindenki azt, ami szerinte sikeres. Egy biztos: del Bosque tud valamit, amit kollégái nem.

Ne fukarkodjunk a dicséretekkel: ha eddig nem is, a portugálok elleni elődöntő felnyithatta a szemünk, a spanyolok forradalmasították a futballt! A játék új elemet kapott, ugyanúgy, mint amikor a zónavédekezés terjedt el a pályákon, a legtöbb csapat, szerte a világon, át is állt a 4-3-3-as felállásra. A jelenlegi újítás, hogy a spanyolok az első csapat a világon, amely labdával védekezik saját területén! Másképp: nem játszunk egyáltalán semmilyen támadó focit, a játékstílus ugyanakkor roppant biztonságos, védekező; nem az a cél, hogy minél több gólt lőjünk, hanem a labdatartás és a passzok.

Természetesen ezzel a játékkal sok gólt nem fogunk tudni szerezni, ez talán ki is derült, de a nézőkön kívül az ellenfeleket is az unalomba kergetjük, megőrjítjük, kizökkentjük és a mérkőzés végén egy hirtelen váltással mindent eldöntünk. Del Bosque tartja magát eredeti elképzeléséhez: a pályára lehető legnagyobb számban küldi be azokat a játékosokat, akik képesek a játékot alakítani, kreatívak - ennek köszönhetően megvan a labdatartás is. Az eddigi kritikákban megfogalmazódott: ez elméletileg rendben van, de hiányzik a csapatban egy olyan játékos (pl: Torres), aki az ellenfél védelmét tudná gyors sprintjeivel megkeseríteni.

Csakhogy ez nem probléma: az állandó labdás védekezéssel egyszerűen kifárasztják az ellenfelet, jönnek a gyors, technikás középpályások, hirtelen nagyobb területen kezdenek el játszani, könnyedén átjátszák az ellenfél középpályáját, védelmi alakzatát és máris ott vannak a kapujuk előtt. Emlékezzünk: a portugálok ellen ugyanez a séma érvényesült, igaz, a rendes játékidőben talán nem jött ki annyira az a markáns labdatartás. A hosszabbítás harminc percében azonban a portugálokat egyszerűen fizikailag legyilkolták, nem lehetett nem észre venni: csak egy csapat van a pályán, amely megnyerheti ezt a meccset: Spanyolország.

Egyébként a mérkőzés úgy kezdődött, ahogy vártuk: a portugálok szimpatikusan játszottak, természetesen legveszélyesebb játékosuk Ronaldo volt, csakhogy a pali nem tudta belőni negyedik gólját az Eb-n. Igaz, az aranylabdát valószínűleg megkapja, többet csinált ezen az Eb-n, mint Messi a 2010-es Vb-n, még akkor is, ha tudjuk: Messi idén még jobb volt, mint tavaly. Nem okozok meglepetést azoknak, akik velünk együtt végignézték: 90+30 perc taktikai csata, minimális helyzetkialakítás, és mondjuk úgy, nulla százszázalékos helyzet a kapuk előtt. A legnagyobb lehetőségek rögzített helyzetekből születtek, ekkor talán felszisszentünk.

Eddig 15 órát játszottunk a döntőig, gólok nélkül. Megdöntöttük az Eb-k történetében a veretlenségi sorozatot, már 11 mérkőzés óta nem találunk legyőzőre. Ronaldo talán még mindig arra vár, hogy elvégezze büntetőjét, milyen ironikus: az Eb alatt a portugál csapat csak Ronaldoról szólt, neki passzoltak fel mindent, ő vitte a hátán a csapatot. Mégis, az egész történet tragédiával végződött: a tizenegyesrúgásoknál túlzottan is hitt játékostársaiban.

Del Bosque taktikája egyértelmű lehet az utolsó mérkőzésre is, amely várhatóan az idei Eb legjobb mérkőzése lesz. Döntőbe ellenfélnek a németeket várjuk, egyszerűen azért, mert az olaszoknak nincs hatékony csatára, ez fog dönteni. És éppen ezért a taljánoknak szurkolunk!